Komolyan ez lett belőlünk? Két éhes kéjenc akiknek nem kell a másik csak arra..Kölcsönösen kihasználó felek. Persze, te is párkapcsolatban lennél boldog, és persze hogy én is, de..Vajon lehetne ebből párkapcsolat ha nem választana el jelenleg az a rengeteg kilóméter és ország ami elválaszt? Vajon mennyit jelentek neked? És vajon nekem te mennyit jelentenél ha engedném hogy jelents? Már én sem vagyok az a cserfes kislány de te sem az a hülyegyerek (mondjuk a hülyeség nem változott :D ) akik olyan jól összehaverkodtak. Emlékszel még a csocsózásokra? :) Már nem vagyok az a szégyenlős-elpirulós kiskamasz akinek megtetszettél, pedig akkor még inkább fiú voltál mint férfi. Hogy oda voltam amikor megtudtam hogy van baránőd..persze azóta már nyilván túlléptem ezen. De tudod mitől félek? Hogy a régi dolgok miatt hagyom magam csak megvezetni és óriásit kell csalódnom benned s..Nem hiányzik ez a kicsi lelkemnek. Lassan csak elkopik a beszélgetés és elfelejtünk mindent. Azt is amir beszélgettünk, a képeket amiket küldtünk, hogy mikor hazajössz mi lesz..ilyenek ezek a vágyak. Elillannak. Csak én vagyok ilyen ragaszkodó természet. Persze nem mutatom ki mert az olyan lenne mintha csak kihasználnál. Persze ennek így jövője sincsen,mindenki jobban jár ha inkább éli a saját életét. Ez csak most nehéz, idővel jobb lesz. Ahogy magamat ismerem rövid idővel ;) Talán már találtál is magadnak valami csajt ott kinn akit húzogathatsz közvetlenül is..és én megint egyedül maradok. De nem baj, hiszen épp én vagyok az aki nem akar komoly kapcsolatot mostanában, élvezi saját magát :) De mégis, miért kellett ez nekünk? Rövid kis boldogságok webkamerán keresztül rengeteg bizonytalanság közepette. Vagy csak nekem jelentett ennyit? Hogy féljek hogy mást találsz? Nem tudom irányítani ezt az egészet és ez idegesít :D De ugye nem szándékosan nem olvasod el mostanában az üzeneteimet? Ugye nem? Ugye nem csak azért beszélgetsz még velem múltkor megemlítettem hogy mennyire rosszul esett hogy eddig mindenki olyan könnyen vált meg tőlem? Mert akkor inkább hagyjuk. Vagyis te hagyod, mert megint ezt csinálod épp..nem akarom. Nem akarok irántad túl sokat érezni de elveszíteni sem akarlak. Talán nem kellett volna az egész viszonyunkat egymáshoz ezzel szétcsszni. Elbsztuk. Én legalábbis biztosan magamnak.És ha itthon maradsz akkor is ez történik? Nem hiszem. Nem hiszem, mivel akkor jobban tudjuk tartani a kapcsolatot és nem döbbensz meg a változásomon és bennem láthatod azt a kis szerencsétlenséget ami voltam. Mondjuk nem biztos. De akkor már rég összehoztuk volna a dolgainkat és ennyi. Vagy összejöttünk volna. Így talán jobb is hogy nem ez történt. Ez a sorsunk ;) Bár azt mondtad a régi alakom is tetszett, mikor még husisabb voltam, de akkor is szerencsétlenségnek láthattál mert az voltam. És ma már nem lennék az itt picsogva miattad? Tartom magam ahhoz hogy nem. De legbelül talán..nem.Akkor sem vagyok már az mint régen. De komolyan, BELŐLÜNK mi lett?!

Már régóta nem írtam, őszintén szólva nem igazán volt kedvem se, időm se. Ugye hogy írtam hogy miazmár 2 bejegyzést is egy fiúra pazarolni? Tessék, most itt a másik.:DD Ez is szinte már levélszerű E/2-ben íródva, kellett ez így hogy kiírjam magamból amit nekik nem merek elmondani. Vagyis inkább nem akarok. Nem látnám jónak, na. Hiszen ki örül ha így letámadják és közben semmit sem érez a másik iránt? :D És ki örülne az elutasításnak? Uhh, mégiscsak nem merempelmondani ._.' Bizonytalanságok, félelmek, önbizalomhány, kb. ezek miatt. Persze a másik srác is írogat még, de abból úgysem lesz semmi mivel én egyetemre megyek egy másik városba így tovább növelődik a lakhelyétől a távolság. Már ha felvesznek koleszba :DD És most meg egy szusszanásnyi ideje sincs a munkája miatt. Kizsigerelik. Ja, igen, mert felvettek oda ahova jelentkeztem^^ Szóval ez egy bodottsád mostan ^^

Egy kis gif arról hogy is érzem magam a "kapcsolatok" terén :D : 

Iiiigen, ezt így muszáj volt a végére :D

Na jó éjt :*