És megtörtént. Többet nem fogom verni itt a nyálam miatta :'D Most már  úgy vagyok vele hogy fáj..hiányzik a szívemből a darabja. De már kisírtam magam mára egy kicsit, úgyhogy amikor megbeszéltük hogy ez így nem megy hogy csak hétvégente látjuk egymást és akkor se nagyon akkor teljesen higgadt voltam, még ő volt az aki elpityeredett. De szépen megbeszéltük a dolgokat és béke van.

Nem írtam egy ideig, és ez azért volt mert a kollégiumban nem volt netem. Augusztusban jöttünk össze úgy jobban, nekem meg sz egyetem miatt koleszosnak kellett lennem tőle kb.60 km-re. Na ezt elégeltük meg mindketten és ezért lett vége végül. Most egyelőre megkönnyebbült vagyok. És álmos, rettentő álmos. Megyek is aludni, holnap még sok dolgom lesz :) Jó éjszakát. Puszi :*

Majd még lehet hogy jelentkezem a témában :D

Én csak.

Kib.szottul félek hogy elveszítelek.

********

Megint a szakadék szélére táncoltunk, és bár eddig erősen tartottál újfent nem érzem biztonságban magamat. Persze amíg félrenézel én másra kacsintok.

Félrenézel? Esztendő hétig kilóméter távolságba kerülök szemed világától ami így nem láncol magához..és közben nem alszik ugye ki belőle a tűz?

Ha most leesnék..zuhannál együtt velem? Ki esne vajon nagyobbat? 

Azt akarom hogy szorosabban ölelj. Most. Kívánom a szádat. Kíválónlak én mindenestül habár vágyunk beteljesülése halovány az én számomra.

*Igen, haloványabb mint amit más tud nyújtani kapásból, de nem sokkal és én ezt a világért el nem mondanám neked mert nem az a lényeg hanem hogy ezen idővel és türelemmel hiszem hogy ez javítható lenne, és amúgy se sokkal rosszabb csak kérlek hogy ne rázd ki ennyiszer, hagyj belőle nekem is még többet, mert vágod én nagyon akarlak, jobban ennél vagy bárminél, ez olyan bizsergetően fáj, ja és több időnk is lehetne egymásra ennek érdekében*

Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom, 
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot, 
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül, 
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk, 
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé, a kezem s kezed közé.... 

Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül, 
csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül, 
aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék 
színű ábrándokat, fehér bárányokat, 
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé, a kezem s kezed közé.... 

Nézd csak, az álmom a szél viszi épp, kezem oda föl sem ér, 
és üveggolyókon táncol el, a végtelen szőnyegén, 
aztán napokig felém se néz, papírhajókon él, 
majd elhozza lopott kincseit, a pillantásodért. 
Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom, 
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot, 
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül, 
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk. 

Suis mon sillage et penches ton visage 
Vois mon naufrage atteignant ton rivage 

Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons 
Celles qui dessinent mes plus folles déraisons 
Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons 
Celles qui dessinent mes plus folles déraisons 

És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd, s nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé a kezem s kezed közé.... 
És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd, s nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé a kezem s kezed közé...

Csak mert most pont erre van szükségem.

Van egy-két problémám amit leírhatnék, hiszen meg kellett tapasztalnom hogyha leírom őket utána könnyebb a kicsi szívem, de jelenleg Robin Schulzot hallgatok úgyhogy lenyugodtam kicsit és nincs kedvem a rossz dolgokkal foglalkozni :3

Komolyan ez lett belőlünk? Két éhes kéjenc akiknek nem kell a másik csak arra..Kölcsönösen kihasználó felek. Persze, te is párkapcsolatban lennél boldog, és persze hogy én is, de..Vajon lehetne ebből párkapcsolat ha nem választana el jelenleg az a rengeteg kilóméter és ország ami elválaszt? Vajon mennyit jelentek neked? És vajon nekem te mennyit jelentenél ha engedném hogy jelents? Már én sem vagyok az a cserfes kislány de te sem az a hülyegyerek (mondjuk a hülyeség nem változott :D ) akik olyan jól összehaverkodtak. Emlékszel még a csocsózásokra? :) Már nem vagyok az a szégyenlős-elpirulós kiskamasz akinek megtetszettél, pedig akkor még inkább fiú voltál mint férfi. Hogy oda voltam amikor megtudtam hogy van baránőd..persze azóta már nyilván túlléptem ezen. De tudod mitől félek? Hogy a régi dolgok miatt hagyom magam csak megvezetni és óriásit kell csalódnom benned s..Nem hiányzik ez a kicsi lelkemnek. Lassan csak elkopik a beszélgetés és elfelejtünk mindent. Azt is amir beszélgettünk, a képeket amiket küldtünk, hogy mikor hazajössz mi lesz..ilyenek ezek a vágyak. Elillannak. Csak én vagyok ilyen ragaszkodó természet. Persze nem mutatom ki mert az olyan lenne mintha csak kihasználnál. Persze ennek így jövője sincsen,mindenki jobban jár ha inkább éli a saját életét. Ez csak most nehéz, idővel jobb lesz. Ahogy magamat ismerem rövid idővel ;) Talán már találtál is magadnak valami csajt ott kinn akit húzogathatsz közvetlenül is..és én megint egyedül maradok. De nem baj, hiszen épp én vagyok az aki nem akar komoly kapcsolatot mostanában, élvezi saját magát :) De mégis, miért kellett ez nekünk? Rövid kis boldogságok webkamerán keresztül rengeteg bizonytalanság közepette. Vagy csak nekem jelentett ennyit? Hogy féljek hogy mást találsz? Nem tudom irányítani ezt az egészet és ez idegesít :D De ugye nem szándékosan nem olvasod el mostanában az üzeneteimet? Ugye nem? Ugye nem csak azért beszélgetsz még velem múltkor megemlítettem hogy mennyire rosszul esett hogy eddig mindenki olyan könnyen vált meg tőlem? Mert akkor inkább hagyjuk. Vagyis te hagyod, mert megint ezt csinálod épp..nem akarom. Nem akarok irántad túl sokat érezni de elveszíteni sem akarlak. Talán nem kellett volna az egész viszonyunkat egymáshoz ezzel szétcsszni. Elbsztuk. Én legalábbis biztosan magamnak.És ha itthon maradsz akkor is ez történik? Nem hiszem. Nem hiszem, mivel akkor jobban tudjuk tartani a kapcsolatot és nem döbbensz meg a változásomon és bennem láthatod azt a kis szerencsétlenséget ami voltam. Mondjuk nem biztos. De akkor már rég összehoztuk volna a dolgainkat és ennyi. Vagy összejöttünk volna. Így talán jobb is hogy nem ez történt. Ez a sorsunk ;) Bár azt mondtad a régi alakom is tetszett, mikor még husisabb voltam, de akkor is szerencsétlenségnek láthattál mert az voltam. És ma már nem lennék az itt picsogva miattad? Tartom magam ahhoz hogy nem. De legbelül talán..nem.Akkor sem vagyok már az mint régen. De komolyan, BELŐLÜNK mi lett?!

Már régóta nem írtam, őszintén szólva nem igazán volt kedvem se, időm se. Ugye hogy írtam hogy miazmár 2 bejegyzést is egy fiúra pazarolni? Tessék, most itt a másik.:DD Ez is szinte már levélszerű E/2-ben íródva, kellett ez így hogy kiírjam magamból amit nekik nem merek elmondani. Vagyis inkább nem akarok. Nem látnám jónak, na. Hiszen ki örül ha így letámadják és közben semmit sem érez a másik iránt? :D És ki örülne az elutasításnak? Uhh, mégiscsak nem merempelmondani ._.' Bizonytalanságok, félelmek, önbizalomhány, kb. ezek miatt. Persze a másik srác is írogat még, de abból úgysem lesz semmi mivel én egyetemre megyek egy másik városba így tovább növelődik a lakhelyétől a távolság. Már ha felvesznek koleszba :DD És most meg egy szusszanásnyi ideje sincs a munkája miatt. Kizsigerelik. Ja, igen, mert felvettek oda ahova jelentkeztem^^ Szóval ez egy bodottsád mostan ^^

Egy kis gif arról hogy is érzem magam a "kapcsolatok" terén :D : 

Iiiigen, ezt így muszáj volt a végére :D

Na jó éjt :*