Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom, 
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot, 
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül, 
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk, 
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé, a kezem s kezed közé.... 

Fönn van a sorsunk az ég tetején, nappal ki sem derül, 
csak éjszaka látni fényeit, mikor a józanság szenderül, 
aztán reggelre lehull az ég, és hajtogat másikat, kék 
színű ábrándokat, fehér bárányokat, 
és hagyom, hogy nézd, nézd, nézd és nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé, a kezem s kezed közé.... 

Nézd csak, az álmom a szél viszi épp, kezem oda föl sem ér, 
és üveggolyókon táncol el, a végtelen szőnyegén, 
aztán napokig felém se néz, papírhajókon él, 
majd elhozza lopott kincseit, a pillantásodért. 
Fönn van az életem egy fa tetején, senkinek le nem hozom, 
csak maradok tisztelettel ott köpködve fűmagot, 
aztán reggelre kikel a rét és talpam alá feszül, 
az élettel együtt csak te meg én hármasban fészkelünk. 

Suis mon sillage et penches ton visage 
Vois mon naufrage atteignant ton rivage 

Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons 
Celles qui dessinent mes plus folles déraisons 
Je suis ivre ivre ivre, ivre de tes saisons 
Celles qui dessinent mes plus folles déraisons 

És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd, s nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé a kezem s kezed közé.... 
És hagyom, hogy nézd, nézd, nézd, s nem fér már semmi közénk,
a kezed s kezem közé a kezem s kezed közé...

Csak mert most pont erre van szükségem.

Van egy-két problémám amit leírhatnék, hiszen meg kellett tapasztalnom hogyha leírom őket utána könnyebb a kicsi szívem, de jelenleg Robin Schulzot hallgatok úgyhogy lenyugodtam kicsit és nincs kedvem a rossz dolgokkal foglalkozni :3

Az "ex pasim" által kitett számot hallgattam amíg rád vártam (akiről mellesleg még mindig várom hogy iderüljön összejött a legjobb barátjával és valójában meleg..). Fura hely ez a facebook. Csak gondoltam mivel már 0:38 van és te 6 órája nem jelentkeztél ma már nem is fogsz :D Főleg mivel valszeg holnap dolgozol (ha ezek után nem akkor szimplán megöllek). De miért kell mindig úgy eltűnni?! Egy hullámvölgy vagy. Egy 3 éves huzavona. Csinálsz valamit ami felhúz, aztán pedig valamit amitől elolvadok. És úgy tűnik ezt akaratlanul ártatlanul csinálod. Miattad/érted  őrülök meg, de erről neked nem kell tudnod ;) Sosem voltunk ilyen közel mint mostanában, mégis olyan távolinak érezlek..Pedig én sem akarlak komolyan, csak kioltani magamban azt a befejezetlen éjszakát. Az a bajom hogy azt nem tudom hogy te mit akarsz..ha többet, az is rossz.Ha kevesebbet, akkor megőrülök (szerintem kevesebbet úgysem akarsz, ahogy ismerlek, bár léphettél volna már az ügy érdekében, és akkor tudnám úgy irányítani a dolgokat ahogy én akarom..) Közben pedig bedöglött a tapipadom. Az újonnan vett asus transzformerszemen.Ohhyeeeeaaaahh.

And I go crazy 'cause here isn't where I wanna be

A szakadék szélén táncolunk.Te és én.Próbálunk haladni, de úgy érzem csak egy helyben lépdesünk.A kezeid nem adnak biztonságérzetet, hisz annyiszor löktél már le..kopp.kopp.kopp.Három koppanás. Az első a legrosszabb, a legfájóbb, aztán lassan hozzászokom. De félek mindig hogy újra megtörténik és én újra egyedül zuhanok a mélybe..Hogy szándékosan vagy véletlenül csinálod azt nem tudom. Hazudik a szád. Aztán gyengülni érzem kezeid szorítását. Megijedek hogy megint megtörténik, most viszont ÉN lépek. ÉN eresztelek el TÉGED hogy megelőlegezzem az új csalódást és ÉN vetem le MAGAM a mélybe. Várom hogy utánam kapj. Hogy újra átölelj és veled lehessek. De nem teszed meg. Nem kapsz utánam. Én pedig egyre távolabb vagyok tőled és hamarosan már nem érsz el.

De mit számít mégis mindez?Hiszen ha újra utánam kiáltasz én hagyom magam rábeszélni hogy visszamásszak hozzád ha ezt akarod. Valami furcsa, abnormális vágy vonz feléd. Úgy tűnik szinte mintha te EZT élveznéd. Hogy le-föl rángatsz. Ez a végtelen körforgás addig tart míg a szívem egyszer gyógyíthatatlanul összetörik. Amikor már nem tudják összeragasztani az édes szavaid. Vagy ha egyszer már nem kiáltasz utánam. Én akkor a szakadék mélyén maradok.
 

BÁR NE KIÁLTANÁL.