A szakadék szélén táncolunk.Te és én.Próbálunk haladni, de úgy érzem csak egy helyben lépdesünk.A kezeid nem adnak biztonságérzetet, hisz annyiszor löktél már le..kopp.kopp.kopp.Három koppanás. Az első a legrosszabb, a legfájóbb, aztán lassan hozzászokom. De félek mindig hogy újra megtörténik és én újra egyedül zuhanok a mélybe..Hogy szándékosan vagy véletlenül csinálod azt nem tudom. Hazudik a szád. Aztán gyengülni érzem kezeid szorítását. Megijedek hogy megint megtörténik, most viszont ÉN lépek. ÉN eresztelek el TÉGED hogy megelőlegezzem az új csalódást és ÉN vetem le MAGAM a mélybe. Várom hogy utánam kapj. Hogy újra átölelj és veled lehessek. De nem teszed meg. Nem kapsz utánam. Én pedig egyre távolabb vagyok tőled és hamarosan már nem érsz el.

De mit számít mégis mindez?Hiszen ha újra utánam kiáltasz én hagyom magam rábeszélni hogy visszamásszak hozzád ha ezt akarod. Valami furcsa, abnormális vágy vonz feléd. Úgy tűnik szinte mintha te EZT élveznéd. Hogy le-föl rángatsz. Ez a végtelen körforgás addig tart míg a szívem egyszer gyógyíthatatlanul összetörik. Amikor már nem tudják összeragasztani az édes szavaid. Vagy ha egyszer már nem kiáltasz utánam. Én akkor a szakadék mélyén maradok.
 

BÁR NE KIÁLTANÁL.

Második bejegyzés, de izgii *-* Na jó, ez sem az xd Újra és újra rá kell jöjjek hogy mennyit változtam, és jó irányba.Ezt gondolom sokan elmondhatják magukról akik felnőttek :) Azazhogy..én talán nem is nőttem fel még teljesen.Talán nem is fogok soha, hisz egy kicsit mindenkiben ott marad a gyerek. Nem is akarom hogy eltűnjön.Meg akarom őrizni. Hogy a nehéz időkben is tudjak felhőtlenül nevetni :) Hiszen miből áll a gyermekkor..legalábbis az én gyermekkorom abból állt hogy szabad voltam és felelősségtelen, de nem is hiányzott senkinek hogy felelősségteljes legyek, hiszen anya és apa azok voltak helyettem.Boldog voltam, de igazán.És másoknak is adni akartam ebből a boldogságból.Persze nagyon sok gyereknek ez nem adatik meg, emlékszem amikor a középsőben az egyik lánynak börtönbe került az apukája..Nálam a dolgok később kezdtek elromlani, bár abban már én is hibásnak érzem magam a körülmények is nagyon adták a negatív változást.Erről talán később írok bővebben..mert most nem ez a lényeges, hanem hogy amivé ez a negatív változás tett azt a hátam mögött hagyhatom.Szinte teljesen "meggyógyultam". Idézőjelben, mert igazán beteg nem voltam, de az önbizalmam valahol a 0 körül mozgott évekig.Rá kellett jönnöm hogy az az állapot úgy tarthatatlan volt.Rá kellett jönnöm arra hogy igenis értékes ember vagyok, hogy nem vagyok csúnya, nem vagyok béna, nem vagyok senkinek sem kellő és legfőképp nem vagyok egyedül.Persze ezekben a változásokban nagy segítségemre voltak a barátaim és az hogy 60 kg-ról lementem 52-re, ha nem is szándékos fogyókúrával.Ma már tükörbe tudok nézni anélkül hogy letörne.Tudom hogy amit sugárzok a külvilág felé annak alapján fog megítélni és ha jó dolgokat sugárzok akkor jónak fog látni :) Olyannak amilyennek szeretnéd hogy lásson.Az önvizsgálat igenis kell hogy rájöjj milyen vagy igazából, vagy milyen szeretnél lenni. És mindenki úgy jó ahogy van ha elfogadja magát úgy ahogy van ;) Persze a változás is mindig rajtunk áll.A belsődben nincs olyan dolog amin ne tudnál ha csak részben is változtatni ahhoz hogy jól érezd magad a bőrödben :) Ahogy az álmaink is közelebb kerülnek a megvalósításhoz ha elhisszük hogy meg tudjuk valósítani őket.Remélem nem túl kioktató a hangnemem, csak szeretném leírni a saját személyes tapasztalatomat és ha segít valakinek annak külön örülök :) A bátorság is nagyon fontos mindenhez az életben ha előre szeretnénk jutni mert a gyáva fél cselekedni és ezért egy helyben marad.Nyugodtan mutasd meg ki vagy, mindig lesznek olyanok akiknek nem tetszik, de azokat kell megtalálni akiknek igen.A kritikán ne törj le, a negatív véleményeken sem, ha egyetértesz velük próbálj meg változtatni és mutasd meg hogy képes vagy rá!Azt is hozzá kell tenni hogy a beszólások sokszor alaptalanok és csak rosszindulatnból vagy irigységből jönnek.Emiatt is fontos az önvizsgálat és hogy megválogasd kinek a véleményére adsz.Egy őszinte barát százszor többet ér mnt 5 hazug ;) Ha egyedül is érzed magad gondolj arra hogy igazából nem vagy egyedül csak még nem találtad meg azt aki illik hozzád.Kiicsit elkanyarodtam az elejétől, de ez most inkább ilyen gondolatáramlás volt :) Jól esett.